Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről az utamról. 2017 decemberében utaztunk el a szüleimmel Brazíliába, Sao Pauloba. Az ötletet az adta, hogy anyukám a munkája során megismerkedett egy brazil házaspárral, akikkel nagyon jóban lettünk, és ők meghívtak magukhoz. Őszintén sosem volt eddig még igazán tervben ez az ország, maximum Rio de Janeiro..de még nem most. És erre jött ez a lehetőség, és életünk egyik legnagyobb élménye lett. Örökre hálás leszek nekik, hogy megmutatták nekünk Brazília valódi kincseit, nem csak a turista paradicsomokat.

Tehát eredetileg KLM-el repültünk volna, majd Amszterdamból Brazíliába. Törölték a gépünk, így párizsi kitérővel mentünk, Air France légitársasággal. Az út kereken 12 óra volt Párizsból, így kétszer kaptunk meleg étkezést. Az út teljes hosszán voltak különböző nasik kitéve a gép hátuljába, így bármikor lehetett pluszban venni. Ezzel a kis közjátékkal, egy napot vesztettünk, de szerencsére szállásunk nem volt fizetve, a barátainknál szálltunk meg. A téli időszak eléggé csúcsszezon Brazíliában, ott ilyenkor van nyár. A repülőjegy ára egy főre feladott poggyásszal 230 ezer forint körül volt.

Délelőtt érkeztünk a GRU reptérre. Magyar állampolgároknak nem kell vízum az országba, de feltettek néhány kérdést, hogy miért jöttünk, meddig maradunk, majd kaptunk egy pecsétet az útlevelünkbe. A város nem véletlenül híres (hírhedt) a dugóiról. A reptérről autóval eljutni a szállásunkig több, mint 2 óráig tartott. A São Paulo-iak hétköznaponként átlagban 3-4 órát közlekednek, a dugók rendszeresek. Mikor megérkeztük, igazi brazil tízórai-ebéd várt minket. Pao de Queijo (sajtos kenyér golyók), Biscoito de Polvilho (ropogós levegős keksz), Pastel (darált hússal töltött sült tészta) és Feijoda (rizses bab, sertés hússal). Egy igazi brazil üdítő a Guaraná.

Sao Pauloban csak egy napot maradtunk most, este felfedeztük a város egyik nagy bevásárlóközpontját, megnéztük a híres Octavio Frias de Oliveira hidat.

Másnap hajnalban indultunk kocsival Ubatuba településre, körülbelül 250 km-re. Az utakon nagyon komolyan veszik a sebességhatárokat, nem szabad ezeket átlépni. Sokszor látni rendőröket az út szélén, akik random leintik az autókat. Mi is beleszaladtunk egybe. A hátsó ülésen nem volt bekötve a biztonsági övünk. Brazíliában egyébként a magyar szabályoknak nagyjából megfelelő a közlekedés, nemzetközi jogosítványt kell kiváltani ehhez magyar állampolgároknak. Az utunk kb. 6-7 órán keresztül tartott, egyszer álltunk meg egy nagyobb ebédre, egy tanyán. A tanyához az éttermen kívül természetesen istállók, ólak, füves területek is tartoznak, állatokkal. Az ajándékboltban kapható volt a híres “Brazil barátság csirke”. Ez néhány darab kis fekete csirke, fehér pöttyel. Igazán jellegzetes ajándék, de ez a kis figura több ezer forintba kerül átszámítva.

Jaj igen, Brazíliában brazil reál a hivatalos fizetőeszköz. Amikor mi kint jártunk 1 reál 100 forintot ért. Tehát az átváltás nagyon könnyen ment fejben. Mi nem váltottuk pénzt, dollárt és eurót kint tudtok váltani.

Szóval késő délután érkeztünk meg Ubatubára. A szállásunk egy helyi házaspárnál volt. A kertben kolibrik repkedtek a tömérdek trópusi virág között, igazán varázslatos volt. Aznap este még elsétáltunk a tengerpartra, ami a helyiek körében kedvelt üdülőhely.

Másnap reggel igazi helyi ételeket reggeliztünk, pl. Pao de Queijo-t és Coxinha-t (sült ropogós csirke golyók). Reggeli után ismét a partra mentünk. A hely legnagyobb előnye, hogy ide abszolút nem járnak turisták, csakis helyiek. Végig sétáltuk a partot, hogy a “titkos” szakaszra érjünk. Egy apró őserdő szakaszon lehetett átjutni oda. Körülbelül 10-15 perces séta, de hatalmas pókokat és egy kígyót is láttunk ezalatt az idő alatt. A partszakaszon rajtunk kívül maximum 10 ember volt. A víz meleg volt, fehér homokos part, kevés úszással pedig gyönyörű kagylókat lehetett találni. Itt Ubatubában kóstoltuk először a friss kókuszt. A parton több kis bódé is volt, ahol frissen szedve árulták. Kiválasztod melyiket kéred és 4-5 kés suhintással már kész is van.

A tengerpart után Rio felé vettük az utat. Hajnalban indultunk, hogy minél előbb a városba érjünk, de így is 10-11 között tudtunk csak megérkezni, a lassú utak és a dugók miatt közel 7 óra volt az út.

Rio egy igazi tengerparti nyüzsgő város. A városba érve hamar kiszúrtuk a Megváltó Krisztus szobrát, ami az első megállónk volt aznap. Egy hatalmas favelán hajtottunk keresztül. Itt kérték, hogy tekerjük fel az ablakokat és ne fényképezzünk. Mellettünk egy rendőrautó haladt, amelynek mind a négy ablakán egy-egy géppuska lógott ki, ez kicsit sokkoló volt.

Véletlenül eltévesztettük a kijáratot, így végigmentünk egy hatalmas hídon ahol remek kilátásunk volt a városra, szóval megérte.  A Corcovadora még bent a városban érdemes jegyet venni, ahonnan indulnak a kis buszok. Ezek az első állomásig visznek, ahol egy látogatóközpont található. Itt újabb sorba kell állni, hogy a csúcsig tudjunk buszozni. A buszok után kb 100 lépcsőfokot kell megtenni a szoborig. A mérete valóban hatalmas, de nagyon sok turistával kell számolni. A szobor Brazília leglátogatottabb műemléke: évente 1,8 millió turista látogatja. Sokan a szobor alatt fekszenek, hogy a legjobb képeket készíthessék el. Sok helikopter is köröz, hiszen be lehet fizetni egy túrára is, ennek ára átszámítva kb. 60 ezer forint.

Következő állomásunk a Cukorsüveg-hegy volt. Sajnos mikor ott jártunk nem lehetett a teljes hegyet látogatni, csak féltávig. Drótkötélpályás felvonó vitt fel, melyre retúr jegyet lehetett váltani. Fent több bár is helyet kapott, itt tudtuk megkóstolni először a híres Acai-t és mellé a Bolinho de Bacalhau-t (sült tőkehal golyók). Az acai egy lila bogyós gyümölcs, amit leturmixolnak jéggel és banánt vagy epret tesznek a tetejére, plusz müzlit adnak mellé, amit érdemes belekeverni fogyasztás közben. Nagyon jellegzetes az íze, mindenképp érdemes megkóstolni, ha Brazíliában jártok. Sok üzletben is kapható fagyasztva, a tetejére hozzá van csomagolva a müzli.

Rioban csak egy napot töltöttünk, a híres strandokat csak messziről láttuk, de a barátaink beszámolója szerint nem is igazán tiszták sajnos.

Még aznap éjszaka visszaérkeztünk Sao Pauloba. Megint csak egy napra maradtunk a főhadiszállásunkon, mert várt ránk az eddigi legnagyobb utunk. Mielőtt elindultunk, megnéztük a Morumbi temetőt, ahol Ayrton Senna sírja is található. Meglátogattuk az egyetemi várost, az iskolát, ahol barátaink dolgoztak, mielőtt Magyarországra költöztek. Ez egy magyar-brazil iskola, ahol gyakran tartanak ott élő magyarok találkozókat is. Aznap még az ázsiai negyed fért bele az időnkbe.

Argentína

Már maga Brazília is egy csoda, de hogy egy úton belül még Argentínába is eljuthattunk..egyszerűen nincsenek szavak. Autóval utaztunk, közel a Brazília-Argentína-Paraguay határhoz. Itt autópályán lehet haladni, ahol nem matrica kell mint nálunk, hanem kapukon kell áthaladni. Ezek a 4 reáltól egészen a 21 reálig bezáróan előfordultak. Már 100 km-es körzetben reklámozzák a nagy paraguayi bevásárlóközpontokat, ahol nagyon olcsón lehet megvenni bármilyen hamisítványt. Argentínába szintén nem kell vízum magyar állampolgárok számára, csak érvényes útlevél, amibe pecsét kerül. A brazil oldalon senki nem állt, egy híd kötötte össze a két ország átkelőjét. Ahogy elindultunk rajta még brazil zászló díszítette, ami egyszer csak átfordult argentinra, jópofa. Az argentin határon sem kérdeztek sokat, csak csodálkoztak a magyar útlevélen. A nagy ellenőrzések a paraguayi határon vannak, onnan sok drogot és fegyvert próbálnak behozni az országba. A szállásunk Foz do Iguaçu településen volt, ez közvetlen a határnál van. A kis hotelben elfoglaltuk a szobánkat, majd visszasétáltunk a két határ közt fekvő duty free áruházhoz. Gyönyörű és hatalmas, hiába volt nagyon meleg, ott is december volt, minden karácsonyi díszben tündökölt. Argentínában a peso a hivatalos fizetőeszköz, 1 peso kb. 7 forintot ért akkoriban. Jóval olcsóbb, mint Brazília.

Aznap este egy igazi argentin étteremben vacsoráztunk, mi mást, mint argentin steaket ettünk 🙂

Másnap reggel időben indultunk, de délelőtt visszamentünk még egy kicsit Brazíliába, megnézni egy madárparkot, a Parque das Aves-t. Ami itt hatalmas élmény volt, a tukánok szabadon, a hatalmas ara papagájok, ahogy köztük sétálhattunk, vagy ahogy a kezünkre szálltak. De voltak itt flamingók, pillangóház és hatalmas ragadozó madarak is.

Innen újra vissza Argentína, alig marad hely más pecsétnek már az útlevelemben, minden ki-és belépés újabb pecsét :D. Egyenesen a vízesés felé vettük az irányt. Az argentin oldalról sokkal szebb, azért mentünk át két napra egy másik országba. A nemzeti parkhoz vezető úton a vadtáblák itt jaguárokra hívják fel a figyelmet. A parkba egy kombinált belépőt lehet venni, amibe beletartozik a hajótúra, a kisvasút, a nyitott tetejű dzsip, illetve természetesen csak sétálni a park területén. Ez brazil állampolgároknak 600 peso lenne, de Stephan nagyon szeret ismerkedni, nagyon barátságos, így az argentin jegyet kaptuk, ami mindössze 50 peso volt, és a pénztáros hölgy kedvessége miatt mi is ezen az áron kaptuk. A teljes árú belépőjegy amúgy 800 peso. A park állatvilágában több veszélyeztetett faj is fellelhető: jaguár, tapír és pápaszemes kajmánok, de rengeteg kolibrit és ormányos medvét láttunk, még egész családokat is. Növényvilága több mint 2000 fajból áll. Elsétáltunk az autóig, ahol a következő turnusra már fel is fértünk, elvitt minket egyenesen a hajóig. Ott mindenki kapott mentőmellényt és egy vízhatlan táskát minden cuccának. Erre szükség is volt, mivel a hajó egyenesen a vízesés alá hajt. Körülbelül 20 perces hajózás után láttuk meg a fő vízesést. Az Iguazú-vízesés legmagasabb vízesése, az Union, ahol a víz az Ördögtorok-szakadékba zuhan. A hajó 2x megy be 2 vízesés alá. A víz hideg, de hatalmas élmény, ahogy a nyakunkba zúdul a hatalmas víztömeg. A hajózás után felsétáltunk a vízesés “tetejére”, ahol egy ösvényen be lehet sétálni a vízesés fölé, ahonnan lenézhetünk oda, ahol nemrég még hajóban ültünk. Ez volt az egyik fő ok, amiért az argentin oldalra jöttünk. Ez a séta útvonal csak innen érhető el. Ezután felszálltunk a kisvasútra, majd elindultunk vissza a városba.

Vacsorázni egy szintén helyi étterembe mentünk, ahol megkóstoltuk az Asado-t. Ez egy barbeque tál, tele hússal, de sem köret, sem saláta nem jár hozzá.

Argentínát elhagyva visszatértünk Sao Pauloba egy közel 10 órás út után. Miután kipihentük magunkat, elmentünk egy igazi városnézésre. Metróval közlekedtünk, az egyik új szakaszon, olyan mint a 4-es metró, vezető nélküli. Ennek az olimpiára kellett volna elkészülnie, mint sok más építménynek a városban, de ez sem valósult meg maradéktalanul. Első megállónk a Catedral da Sé de São Paulo volt, mely a város legnagyobb temploma: 111 m hosszú, 46 m széles és 92 m magas. A környéken a gyalogos közlekedési lámpákon is a templom látható. Innen a Pátio do Colégio-hoz sétáltunk, ami az első templom volt a városban. Sajnos bemenni nem tudtunk. Ezután elsétáltunk az Edifício Martinelli felhőkarcolóhoz is.


Innen tényleg egy köpésre volt egy hatalmas piac (Mercado), ahol megkóstolhattunk számtalan egzotikus gyümölcsöt, teljesen ingyen!, mert itt ilyen kedvesek az emberek. Néhány különlegesség a jack gyümölcs (jákafa), tamarillo, biriba, brazil guava. Illetve itt kóstoltam először az epret datolyával. Amikor leültünk az egyik helyre Guaranát inni és Bolinho de Bacalhaut enni, a másik helyről hoztak egy tál gyümölcsöt kóstolónak. És sehol nem várták el, hogy vásárolj, csak kóstolj meg minél több finom gyümölcsöt 🙂

De még számtalan különlegességet volt szerencsém kipróbálni. Itt kóstoltam bébi cápát banánnal, sült sushit, sült csirkeszívet, caipirinha-t (Brazília nemzeti itala)…amit elém tettek én megettem, megittam.

Brazília számunkra egy hatalmas élmény volt, sokban más, de sokban hasonló, mint Európa. Az angol nyelvtudás igazából semmit nem ér, csak portugálul beszélnek az emberek, max spanyolul. Nagyon jókat ettünk, ittunk, elfáradtunk. Magánútra nem biztos, hogy el mertem volna indulni, így hogy helyi idegenvezetőink voltak, a lehető legtöbbet láttunk és ismertünk meg ebből a különleges országból. Köszönjük Stephan és Patrícia!

Talán ezt is érdekelhet

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük