2019 júliusban volt egy kis szabadidőm, így anyukámmal úgy döntöttünk, hogy meglátogatunk egy spanyol várost. Így Madridra esett a választásunk. Bécsből indultunk a Laudamotion járatával, és az esti órákban értünk a reptérre.




Madrid reptere a legnagyobb Európában, és a 4. legforgalmasabb. 4 terminálja van, a mi gépünk az egyesre érkezett és onnan is indult. Nekünk a legkönnyebben a 203-as reptéri express busszal volt érdemes közlekedni. A Cibeles térig vitt a busz, a szállásunk onnan 8-10 perc sétára volt. A buszra 5 euró irányonként a jegy, a sofőrnél tudjátok megvenni, maximum 20 euroból tud visszaadni, vagy fizethettek kártyával is.
A szállásunk a Casa de Huespedes Dolce Vita volt, nagyszerű helyen. Mindenhova gyalog tudtunk menni. Ez egy kicsi hostel szerű szállás, a mi szobánkhoz külön fürdő is tartozott, illetve reggeli is volt az árban. Ez 3 éjszakára 150 eurót jelentett. Légkondi nem volt, így a meleg éjszakák nehezen bírhatóak, de ezenkívül minden megfelelő volt néhány éjszakára.
Mivel estére értünk oda már csak a Gran Via-t néztük meg, azon sétáltunk végig. A Metropolis épülete engem igazán lenyűgözött, a tetejét 24 karátos arany borítja. Mögötte a Grassy épülete, ami egy hatalmas órabolt, illetve órakiállításokat is tartanak benne. A Gran Via 28-as szám alatt található a Telefonica épülete, ami Európa első felhőkarcolója volt. A főutca tele van hatalmas boltokkal, pl a 4 emeletes Primark, a hatalmas Zara vagy H&M. Éppen hatalmas leárazások vannak, az utcák és a boltok tele vannak. Minden üzlet este 10-ig van nyitva, ami így későnek tűnik, de ott akkor még olyan világos van, hogy észre sem lehet venni, hogy elrepült az idő.





A Gran Via végén álló Schweppes torony előtt elhaladva nyílnak az újabb sétálóutcák, újabb üzletekkel. Innen az összes utca a Puerta del Sol-ra vezet. Olyan, mintha ez lenne a főtér, de a Plaza Mayor-ig sétálni kell még 3-400 métert. A Puerta del Solon található a híres medveszobor, a 0 km kő, a tér közepén magasodik III. Károly lovas szobra. Innen további hangulatos utcák barangolhatóak be.





Pár perces sétára érhető el a Főtér. A zárt teret kilenc kapun át lehet megközelíteni. Rögtön szembetűnnek az északi oldalon álló freskók, valamint a középen álló lovasszobor, amely III. Fülöpöt ábrázolja. Itt árulják a legjobb tintahalszendvicset a városban, sajnos mi ezt nem kóstoltuk. Viszont ami nekem hatalmas élmény volt, az az innen egy köpésre található Mercado de San Miguel piac. Isteni Sangriát kósoltam itt, de milliónyi tapast is láttam, mind nagyon gusztusos volt. Rengeteg lazacos, tonhalas szendvics, friss halak, számtalan kombináció olívabogyóval, és persze spanyol desszertek.












Innen továbbsétálva hamarosan eljutunk az Opera épületéig, ami szemben áll a Palotával. A palota a nyári időszakban este 8-ig van nyitva, 18 órától díjmentes a belépés. Két bejárata van a palotának. A hosszabb sor az Almudena Katedrális felőli oldalon jelzi a sima belépőjegyre várókat. A szemközti bejáraton a csoportok és a Madrid kártyások léphetnek be, sokkal kevesebb várakozással.
Zárás után értünk már a palotához, mint írtam nem lehet tudni hány óra van éppen, annyira világos van este sokáig. Ezért mi ellátogattunk a Debod templomig. Az érdekessége, hogy a templomot még Egyiptomban téglákra szedték, Madridban pedig újra felépítették, hálájuk jeleként. Ezt egy nagy park veszi körbe, ahonnan gyönyörű a naplemente és a kilátás a palotára és a katedrálisra is. Sok helyi jön fel ide piknikezni, beszélgetni és naplementét nézni. Közben elmúlt 10 óra, visszasétáltunk a városba. Minden sarkon utcazenészek, élő szobrok. Ilyenkor kezd el élni igazán a város.




Másnap a Mercado de San Miguelben ebédeltünk, majd a szokásos barangolás következett. Elsétáltunk az Almudena Katedrálishoz. Belépőjegy nincs, de illendő adni 1 € adományt a bejáratnál. A kupolába 6 euróért lehet felmenni, mi bevallom szégyenszemre nem találtuk meg a bejáratát. A palotába túl sokan akartak belépni, hatalmas volt a sor a tűző napon. Ezért kihagytuk. Visszafelé megkóstoltuk a híres Churrost, egy nagyon autentikus helyen, a Chocolatería San Ginésben. Itt 4,20-ért kapsz egy nagy adag forró csokit, 6 szál churrossal. Sorban kell állni, de gyorsan halad, utána pedig a pincérek segítenek az ültetésben. Hamar megkaptuk, amit kértünk.







A városban könnyen el lehet csak tölteni az időt, különösebb cél nélkül. Az utcatáblák igazán különlegesek a belvárosban, több tucat különböző táblát lehet látni.

















Az utolsó napon a Cibeles palotába mentünk, ahol 3 €-ért fel lehet menni a kilátóba. Gyönyörű a kilátás a városra. A 6. emeletig lift visz, onnan kell 80 lépcsőfokot megtenni, a kilátóig. Turnusokban lehet felmenni, táska nem vihető, így a lépcsők előtt be kell tenni egy ingyenes tárolóba.





A Cibeles térről hamar elérhető a Buen Retiro park, ahol egy mesterséges csónakázó tó található, és a kristálypalota. A nagy melegben érdemes tenni ott egy sétát, a fák között nagyon kellemes.


A Tapa Tapa bárban (ebből több is van a városban) különböző tapasokat kóstoltunk, kicsinek tűnnek de nagyon laktatóak. Az utolsó ebédünket pedig egy eldugott helyi étkezdében töltöttük el, ahol 4,20 euróért kaptunk egy-egy hatalmas adag Paellat. A bevásárlásokat különböző Supermercadoban intéztük, általában hazai áron érhetők el a termékek.


Madrid nem véletlenül az egyik legélhetőbb város a világon. Imádtam a hangulatát, az emberek kedvesek, jókedvűek és szabadok.