Őszintén Kuba nem volt nálam a top 3-ban, de anyukám idén lesz 50 éves, és így ő választott úticélt, mi pedig nagy örömmel csatlakoztunk hozzájuk. 2019 novemberében vált biztossá a dátum, illetve hogy visszafelé Mexikóból jövünk. Egy igazi 2in1 utazás lett hirtelen

Utazás

Szerettünk volna csak 1 átszállással utazni, illetve mindenképp Európából, mert pl. Amerikából más szabályok vonatkoznak a beutazásra és a vízum sem váltható ki Magyarországon. Az Iberia spanyol légitársaságra esett a választásunk. Bécs-Havanna-Cancun-Bécs útvonalra foglaltam jegyet 2020. február 26. és március 10. között, nem fogok hazudni…piszok drága volt. Nálam bőven a lélektani határ fölött volt, de természetesen számoltam nagyobb kiadásokkal. Útlevél adatok nélkül is foglalható (légitársaság saját oldalán), így ezzel sincs probléma, ha valakinek még folyamatban lenne az ügyintézése.

A vízum. Kubába szükséges magyar állampolgároknak úgynevezett turistakártyát kiváltani. Ennek díja 22€, de forintban kell befizetni minimum 3 munkanappal az egyik SPERBANK fiókban, majd utána lehet menni a budapesti Nagykövetségre. Ha nem vagy ott személyesen, az plusz 25€, de azt is előre kell fizetni. Belinkelem az oldalukat, ahol magyarul is leírják mire van szükség az igényléshez.

http://www.embacuba.hu/vizumok_turistakartya

Az odaúti gépek mindegyike időben indult, Bés-Madrid között semmilyen ellátást nem biztosít a légitársaság, csakis pénzért. Ülőhely választás a Basic csomagban szintén felár ellenében érhető el még check-in időszakban is, de a Madrid-Havanna közel 10 órás útra a leghátsó széket kaptam, ezért előrébb vettem ülést. Két főnek ez 12 ezer Ft körül volt, megérte. A gép kényelmes volt, 2x kaptunk enni. Egész új filmek is voltak a kínálatban, szavunk sem lehetett.

Általánosságban Kuba

Kuba nem egy szokványos úticél, kevés infót találni róla egyéni utazás szervezéséhez. Viszont ekkor akadt meg a szemem Pankáék oldalán, aki egy kint élő nagyon kedves magyar lány. Felvettem vele a kapcsolatot és végül az ő segítségével, szervezésében töltöttünk 8 napot Kubában. Az ő “hálózatán” keresztül kaptunk egy sofőrt és autót az út teljes hosszára (ez nagyon hasznos, mert jelenleg az országban üzemanyag válság van, és nem elérhető mindig), szállást Havannában és Trinidadban reggelivel, illetve lefoglalt programokat, melyet a helyszínen kellett fizetnünk. Belinkelem a Facebook profilját, írjatok neki bátran 🙂

https://www.facebook.com/annaencuba/

Kubában a mai napig erősen érezteti magát a forradalom. A kubai forradalom a Fidel Castro által vezetett Július 26. Mozgalom fegyveres felkelése volt a Fulgencio Batista által vezetett diktatúra ellen. A forradalom kezdetét 1953. július 26-ára teszik, és 1959. január 1-jén Batista távozásával ért véget. A diktátor helyét a Castro által vezetett forradalmi kormány vette át, amely később kommunista irányvonalat vett fel, a Mozgalom pedig 1965 októberében a Kubai Kommunista Párt lett. (Forrás: Wikipedia.hu) Nincsenek reklámok, országszerte a falakon, utakon, óriásplakátokon az egyetlen propaganda maga a rendszer, képek a legfőbb vezetőkről, csata- és győzedelmi kiáltások, a könyvesboltokban csak forradalmi témájú könyvek érhetőek el. Abszolút nem egy fogyasztói társadalomról beszélhetünk. A boltok legtöbbször üresen állnak, csak néhány termék érhető el, korlátozott számban, nem ritka a bolt előtt, kígyózó sorokban a helyik látványa.

Kubában jelenleg két féle pénznem érhető el: CUP és CUC (kuk). Turistaként csak a CUC érhető el nekünk hivatalosan, de a helyiek is ezt használják a boltokban, éttermekben, a CUP-ot pl. hivatali ügyekhez, autópályamatricához, stb. A CUC a dollárral egyenértékű, de mégis eurót érdemes váltani, mert a dolláron 10%-os büntetőadó van. Nyugodtan lehet a reptéren is váltani, egységáron van az egész országban, hiszen ez is államilag szabályozott (mint a szivar, rum ára is). Bankkártyát nem fogadnak el, kp-s fizetés lehetséges. Apró mindig legyen nálatok, mert sokszor nem tudnak visszaadni, illetve a mosdóhasználat szinte mindenhol fizetős, mert az ott ülő nénik nem kapnak pénzt máshonnan. 25-50 centet érdemes nekik letenni ilyenkor. Élőzene is szinte minden helyen van, a zenészek is körbejárnak és elvárják, hogy fizess valamennyit nekik. Én általában 1 CUC-ot adtam, nem mindig tetszett nekik, de volt olyan is aki szívből örült.

A csapvíz nem iható, de fogmosásra nyugodtan használható. A szállásokon mindig lehet érni palackozott vizet, 1CUC-os áron. Érdemes itt megvenni, mert akkor ez az összeg is közvetlen az emberekhez jut az állam helyett. A szállásnál ugyanez a helyzet, ha lehet úgynevezett Casa-kban lakjatok az ott tartózkodás alatt, és támogassátok a helyieket. Reggelit fixen 5 CUC-ért árulnak, ez államilag van szabályozva, mint az is , hogy mi a reggeli. Friss gyümölcs, tojás, pirítós lekvárral, gyümölcslé és kávé.

Ami hatalmas furcsaság 2020-ban, hogy kint nincsen internet. Úgynevezett WI-FI pontok vannak, ahol az előre megvásárolt internet kártyán található kóddal tudsz bejelentkezni és onnantól 1 órán keresztül internetezni. 1 óra 1 CUC. Egyszerre egy kóddal csak egy eszközön működik az internet. Az üzenetküldés, Instargram egy része működik, de pl. a netes hívások már nagyon akadoznak. WI-FI pont Havannában az Obispon van, Trinidadban pedig a Casa de la Musica-n.

Az emberek nagyon aranyosak és érdeklődőek a szigeten. Általában minden hátsó szándék tesznek fel kérdéseket, pl. honnan jöttél, milyen az országod. A legtöbbjük nem utazik, így ez nekik azzal ér fel. Ha tehetitek érdemes vinni szappant, kis csokit, cukrot, tollakat és azokat ajándékba adni nekik. Nagyon hálásak tudnak lenni, hiszen ezek náluk általában hiánycikkek. Ha jöttök haza, nyugodtan hagyjátok a szálláson a félig kiürült fogkrémet, tusfürdőt, higgyétek el, örülni fognak annak is.

Havanna, az 501 éves város

A legtöbb időnket a fővárosban töltöttük, az Óvárosban volt a szállásunk is, a Habana (vagyis Havanna) utcában. Nagyon jókat lehet sétálni a kis utcákban, közbiztonsággal semmi probléma, este is biztonságban éreztük magunkat a nappal megismert helyeken. Az Obsipo a város fő sétáló utcája, itt érdemes a terasz éttermekben enni egy jót, betérni a kis kézműves piacokra. A szállásunktól ez az utca mindössze 1-2 perc sétára volt, úgyhogy mindennap végigsétáltuk a Fegyverek tere és a Floridita bár között. A Floridita egyébként Kuba egyik leghíresebb bárja, Hemingway itt fogyasztotta kedvenc daiquiri koktélját, ha inkább mojitot innátok Hemingway kedvenc bárja hozzá a Bodeguita del Medio. De persze minden étteremben és bárban kaphatóak az eredeti kubai koktélok, de a nem tradicionális koktélokat is finoman készítik, a lényeg a rum. Egyébként az ország egyik büszkesége a Havana Club rum, amelynek múzeumát mi is meglátogattuk. Az országban 3 rum készítő üzem található, de a titkos folyamatok miatt ezek nem látogathatóak. A múzeumban elmesélik a rum gyártás kialakulását, folyamatát, a minőségi elveket, a rum nagymesterekről is ejtenek néhány szót, majd a túra végén kóstolót osztanak a 7 éves Havana Club rumból. Csak vezetett túrán lehet részt venni, az angol nyelvű túra 7 CUC fejenként. A shopban érdemes rumot vásárolni, egységáron vannak, de néhány különlegesség csak itt kapható. Fejenként maximum 1 liter rum vihető ki az országból!

A Rum Múzeum (Museo del Ron) előtt egyébként egy kabriós városnézésen vettünk részt, ez benne volt a Pankával egyeztetett programunkban, fizetni külön nem kellett. A szálláshoz jöttek értünk, felújított oldtimer autókkal. A kör: Centro Habana – Malecónon (legfontosabb tengerparti út – teljes hosszában az UNESCO Világörökség része) – Hotel Nacional – Amerikai Nagykövetség – Vedado negyed – Plaza de la Revolución (Forradalom tér) itt kaptunk egy 5 perces szünetet, körbenézni, sétálni – John Lennon park ismét kis szünettel – Museo del Ron. Ha valaki látott már képet Havannáról, valószínű közte volt a Forradalom tér Che Guevara arcképével a Belügyminisztérium oldalán. Kevésbé híresen, de mellette a Nemzeti Információs és Kommunikációs Iroda falán pedig Camilo Cienfugeos arcképe (róla is sokat lehet olvasni a Forradalom Múzeumban, ha valaki ellátogat oda). Itt található még a Nemzeti Színház, a Nemzeti Könyvtár és számos minisztérium is.

A múzeumlátogatás után egy hatalmas sétát tettünk a városban. Első megállónk a Szent Ferenc tér (Plaza San Francisco) volt a kikötővel szemben. Kubában 2019 óta nem állnak meg a nagy óceánjáró hajók Amerikával való viszonya következtében. A téren minden turista a Párizsi lovag szobrával készít fotót, állítólag szerencsét hoz. Tovább sétáltunk a Fegyverek tere (Plaza de Armas) felé, ahol az el Templete kertjében álló fa az első itt tartott misét jelképezi, egyben a város 500 éves alapítását. Havanna 2019-ben volt 500 éves, amit 2020-ban is ugyanolyan büszkén mutat minden molinó, matrica a városban. A tér sarkán áll az erőd (Castillo de la Real Fuerza), ma múzeumként látogatható, mi ezt kihagytuk. Kivülről is látszik a kis torony tetején elhelyezkedő La Giraldilla szobra, ami a város és a Havana Club rum jelképe is. Innen már indul is az Obispo utca.

Érdemes elsétálni a Katedrális térre is, ahol jósnőkkel találkozhattok. Illetve a tér sarkánál található a híres Bodeguita del Medio is. Innen visszatérve az Obispo utcán, a Café Parisban ettünk egy finom ebédet. Tradicionális kubai étel, amit itt kóstoltunk, a dados de pollo y camarones. Csirke ananásszal és garnéla mixszel. Köret babos rizs és főzős banán, a szokásos elemek az országban. Mi 4-en átlagosan 30 CUC körül fizettünk egy-egy étkezésnél gyümölcslével.

A Forradalom Múzeum (Museo de la Revolución) a kubaiak egyik büszkesége. Külföldiként 8 CUC / fő a belépő. A bejárat előtt egy Fidel Castro által vezetett tank áll, illetve a város eredeti, 1400-as években épített, kalózok elleni védőfalának részlete. Maga a múzeum az egykori Elnöki Palota épületében kapott helyet. Bent inkább hosszú szövegek és fotók kaptak helyet (angol vagy spanyol tudás erősen javasolt), a kertjében pedig a forradalom alatt használt járművek, és a híres Ganma hajó üvegfal mögött. Érdemes azért utána más szemszögből is elolvasni a történelmüket, és valahol a kettő között keresni a valóságot.

Havanna talán leghíresebb épülete a Capitolium. 1929-ben épült, amerikai mintára, kupolája 92 m magas. A bejáratát két szobor őrzi, a “Nép oltalmazó erénye” és a “Munka”. Mikor mi ott voltunk, bemenni nem lehetett (pedig múzeumként funkcionál), de be lehetett nézni az ajtón, ahonnan megcsodálható a 17.5 méteres Köztársaság szobra. Itt található a város nulla kilométer pontja is.

Nagyon ajánlom vacsorára vagy ebédre a Vitrolas éttermet az Öreg téren (Plaza Vieja), ahol hatalmas adagban, nemzetközi ételeket kínálnak, miközben itt is szól az élő zene. Az Öreg tértől továbbhaladva pedig a Kézműves piacon lehet egyet vásárolni. A szuvenírek egyébként általában egységáron vannak, minden termék kézműves, nincs általában két ugyanolyan. Egy mágnes 1 CUC, egy képeslap 0,70.

Vinales

Havannától keletre Pinar del Rio tartományba indulunk, a Vinales-völgybe. Kb. 150 km-t tettünk meg autópályán, ahol nem ritkák a lovaskocsik, biciklisek vagy az út mellett stoppolók, akik Collectivora várnak. A völgy az UNESCO Világörökség része. A Mirador (kilátó) volt az első megállónk, de itt már rettentő sok a turista, kicsit élvezhetetlen. A kilátás viszont gyönyörű, a Kubában egyedülálló Mogotes mészkőhegyek vannak előttünk. A program számomra legjobban várt programja Benito bácsi farmja volt, ahol fia elmesélte nekünk a dohánytermesztés, majd az igazi kubai szivar elkészítésének lépéseit. Az állam 80 ezer palántával segíti a gazdákat, ennek 90%-át kéri vissza, de a kubaik cselesek és 25%-ot megtartanak, hiszen sosem számolja meg senki, pontosan hány palántát ültettek. A dohányleveleket nádfedeles pajtákban szárítják, majd a nagyon száraz levelek kerülnek a szivar belsejébe, míg a nedvesebbek a külső réteget adják. Így nem fog törni a jó minőségű szivar. A farmon vásárolni is lehet szivart, minőségben semmiben sem tér el a városban, hivatalosan szivar boltokban kapott címkézett árutól, csak az ára sokkal kedvezőbb. Szivart fejenként 50 szálat lehet kivinni az országból, számla nélkül is.

Az ebédünket egy helyi étteremben töltöttük el, ahol igazi terülj-terülj asztalkánkat kaptunk. Igazi házi ízeket kóstolhattunk. Ebéd után a Palanque de los Cimarones barlangot néztük meg, ahol a szökött rabszolgák bújkáltak. Belépő 3 CUC, ami tartalmaz egy koktélt (ochun) a bejáratnál. Ha nem lett volna benne a programunkban, szerintem ez egy teljesen elhanyagolható program. Innen még elmentünk a Mural de la Prehistoria festményt megnézni. Ha a bejárat előtt megálltok, nem kell kifizetni a belépő díjat és jobban is látszik a hatalmas, mészkőre festett kép. Amúgy ez is kihagyható szerintem, de ha már ott vagytok, persze érdemes megnézni.

Hazafelé egy nagyon érdekes gyümölcsöt láttunk, ami aztán nekem nagy kedvencem lett ez a mamej (magyar és angol neve nincs). Isteni, nagyon édes, pépes narancssárga belseje van, és vadgesztenyéhez hasonlító magja.

Trinidad és az odautazás, Disznó-öböl

Két éjszakát Trinidadban aludtunk, mivel közel 6 órás útra volt Havannától. Az odaúton több kisebb programmal szakítottuk meg ezt a távot. Elsőként motorcsónakázás Kuba legnagyobb édesvízi taván (fejenként 12 CUC), ahol elvittek a kis szigetre (Guamá), ahol egykor kubai indiánok éltek. Emellett közvetlen egy krokodilfarm van, fejenként 5 CUC-ért. Őszintén ezt nagyon vártam, de csalódás volt. A krokodilok egyáltalán nincsenek jó környezetben tartva, főleg a kisebbek.

Az aznapi ebéd szintén a program része volt, Zoé néni házában. A várostól távolodva megváltoznak az ízek, alapanyagok is. Megkóstolhattuk a krokodil és teknős húst. A krokodil rágós, kissé száraz, a teknős pedig olyan, mint a marhahús. Került még az asztalra homár, szarvas, hal és persze a tradicionális kubai köretek. Itt nem mi választottunk ebédet, csak kaptuk.

A Playa Gíron (Disznó-öböl) partjainál áll az amerikai invázió leverésének múzeuma, mindkét oldalt bemutatva. Belépő 2 CUC.

Végre Trinidad..

Nagyon hangulatos kis város a színes házaival, minden sarkon élő zenével és bárokkal. És mint kiderült, 2014-ben volt 500 éves. Az emberek teljesen mások, mint a fővárosban. Itt már a Karib-tengerben lehet megmártózni, de március elején még hideg a víz. A város leghangulatosabb tere a Casa de la Música, ami egyben az egyetlen WI-FI pont a városban, így tele van turistákkal és helyiekkel, akik a lépcsőn ülve próbálnak internetezni. Itt is este 6-tól Happy Hour van, minden kubai koktél csak 1 CUC. Érdemes sétálgatni napközben és este is, teljesen már arca lesz a városnak.

Reggelit a szállásan kaptunk, nagyon hasonlót, mint Havannában, de itt megkóstolhattunk egy kubai pitét, amibe guavat töltenek. Az egyik legjobb étterem a városban a Caffé Adita, ahol olasz ételeket kínálnak. Ezen a környéken egy kesernyés sajtot fogyasztanak, rajtam kívül mindenkit kiütött. Ha valaki nem olyan nyugdíjas, mint mi és képes este 11 után is ébren maradni, akkor nyit a Disco Cueva (barlangdiszkó), belépő 1 CUC, állítólag hatalmas buli.

Második reggeli után indulás is vissza Havannába. Útközben megálltunk az egykori Cukornád-völgyben (Valle de los Ingenios). A toronyba mindenképp sétáljatok fel (1 CUC), gyönyörű a kilátás a völgyre, innen felügyelték anno a rabszolgákat. Ha valaki nem szeretne felmenni, kézműves piac van körben.

Összegzés

Mi csak 7 napot voltunk ezen a különleges szigeten, de így is (hála Pankának) rengeteg mindent láttunk és tapasztaltunk, Varadero kimaradt, de mivel hideg volt a tenger, ezt nem bánom igazán. Kuba nagyon különleges hely, egy kis elzárt sziget, kicsit lemaradva az időben, de pont ez a bája. Számomra hatalmas élmény volt, hiszen szerencsére mi sosem éltünk abban a világban, ahol bármi korlátozva van. Irigylem az ottani emberektől azt a látásmódot, ahogy élik az életüket. Nem vásárolgatnak, nem az interneten lógnak, hanem egymással foglalkoznak, élvezik az életet. Ez 2020-ban nagyon ritka. Nem mondom, hogy jövőre újra visszamennék, de szerencsés vagyok, hogy láthattam őszinte valójában.

Talán ezt is érdekelhet

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük